Biztosítási Szótár

A

abszolút önrészesedés: levonás jellegű önrészesedés, amelynek mértékét százalékban, vagy összegben (vagy mindkettőben) határozzák meg. Ha a kár összege az önrész mértékét nem éri el, a biztosító nem térít. Ha a kár nagyobb, mint az önrészesedés, a teljes kár meghatározott százalékát, vagy a meghatározott összeget a kárból levonják, azt a biztosított maga viseli.

adóigazolás: az adókedvezményben részesülő és érvényben lévő biztosítási szerződésekről a biztosító adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást ad ki a tárgyévet követő január hó 31. napjáig.

adózás és biztosítás: a biztosító szolgáltatásai nem minősülnek jövedelemnek, így a kifizetett összegek nem szja-kötelesek. (Kivéve: a felelősségbiztosítás alapján fizetett jövedelempótló járadékokat.) További lényeges kedvezmény: a 10 évnél hosszabb tartamú élet- és nyugdíj­biztosítások éves díjának 20%-a, de maximum 50 ezer forint a számított adóból levon­ható, illetőleg visszaigényelhető.

ajánlat: a biztosítási igényt megfogalmazó és a szerződéskötésre irányuló egyoldalú írásbeli nyilatkozat. Az ajánlatot jogi értelemben soha nem a biztosító teszi, hanem a biztosítási védelmet kereső (® szerződő). Az ajánlat még nem szerződés; kétoldalú megállapodássá akkor válik, ha azt a biztosító elfogadja. (® szerződés létrejötte)

akaratonkívüliség: a biztosítási baleset-fogalom lényeges fogalmi eleme. Azt jelenti, hogy a biztosított akarat-elhatározása és a bekövetkezett (® biztosítási esemény) között nincs okozati összefüggés.

aktív viszontbiztosítás: más biztosító kockázatainak (® viszontbiztosítás)-ba vétele, a kocká­zatok (egy részének) átvállalása. Loro viszontbiztosításnak is nevezik.

aktuárius: biztosítási matematikusi feladatokat is ellátó, kiemelt felelősségű szakember a biztosítóintézet apparátusában. Feladata különösen a kockázatarányos díjak kiszámítása, ille­tőleg a biztonságos működéshez szükséges matematikai feladatok (tartalékolás) elvégzése.

akvizíció: a biztosítások megkötésére irányuló üzleti tevékenység, módszerei: a tájékoztatás, a meggyőzés, az érvelés.

alapbiztosítás: a legfontosabb kockázatokra kötött biztosítási szerződés, amelyhez (® kiegészítő biztosítás)-ok is köthetők.

alkalmazott által okozott kár: az alkalmazott kárt okozhat munkáltatójának, vagy más személynek. Más személynek okozott kár esetén a károsulttal szemben nem a közvetlen károkozónak, hanem az alkalmazott munkáltatójának kell helytállnia. A munkáltatónak okozott kár esetén az alkalmazott csak akkor köteles a munkáltatónak okozott kár teljes megtérítésére, ha a károkozás szándékos volt. Gondatlan (vagyis nem szándékos) károkozásnál viszont az alkalmazott legfeljebb másfél havi fizetésének megfelelő kártérítésre kötelezhető.

alkusz: (bróker vagy makler) olyan (® biztosításközvetítő), aki a szerződés létrejöttét, fennmaradását a biztosítási védelmet kereső megbízásából segíti. Gyakorlatilag az ügyfél ügynöke! Segítséget nyújt a biztosítási igény megfogalmazásához (® ajánlat), és a megfelelő partner (biztosító) kiválasztásához, közreműködhet a díjbeszedésben és a kárrendezésben is. Az alkusz független; nem köthet olyan megállapodást, hogy az ajánlatokat csak egyetlen biztosítóhoz közvetíti. Az alkusz a biztosítótól kap (® jutalék)-ot.

all risks: "minden kockázatra" kiterjedő biztosítás. A szerződés nem a (® biztosítási esemény)-ek­et, hanem csak a (® kizárás)-okat tartalmazza. A biztosító minden olyan kárt megtérít, amelyet nem zár ki. Általában a szállítmány-, illetőleg az építési-szerelési biztosítások körében alkalmazott kockázatviselési forma.

alulbiztosítás: ha a vagyontárgy valóságos értéke meghaladja a szerződésben rögzített biztosí­tási összeget, következmény: a (® pro rata) térítés. A (® preimer risque) biztosításoknál nem jöhet szóba a pro-rátázás.

antiszelekció: ellenkiválasztás. A személyek azon törekvése, hogy a biztosan vagy nagy valószínűséggel bekövetkező kockázataikra – azok eltitkolásával – keressenek biztosítási fedezetet. Ez a törekvés általában (® közlési kötelezettség) sértéssel jár együtt.

aránylagos kártérítés: (® pro rata)

ART (Alternative Risk Transfer): alternatív kockázatátadás; értelmezése igen széles, főleg a kockázatoknak a hagyományos biztosítási piaci módszerektől eltérő módszerekkel való kezelé­sét (megtartás, finanszírozás) értjük alatta. Az ART eszköztárába tartozik többek között a (® captive),  a pénzügyi viszontbiztosítás, az értékpapírosítás.

autoszelekció: önkiválasztás. A személyek azon törekvése, hogy fokozott veszélyeztetettségük, vagy veszélyérzetük esetén mihamarabb, és minél teljesebb körű biztosítási védelmet teremtsenek maguknak. Az ilyen igény természetes és méltányolható, nem úgy, mint az (® antiszelekció).

avultatás: a vagyontárgyak (pl. ingóságok, épületek, gépjárművek) értékének az időmúlás, illetőleg a fokozatos elhasználódás miatti csökkenése; mértékét százalékban határozzák meg. Ha pl. egy gépkocsi – a kár időpontjában – 70%-os műszaki állapotú, és totálkárt szenved, a károsult az újkori érték 70%-ára tarthat igényt. A fennmaradó 30% az avultatás mértéke, amelyet a tulajdonosnak kell viselnie. (® káron szerzés)

Á

ág: (® biztosítási ág)

ágazat: (® biztosítási ágazat)

állampapír: az államadóságot, illetőleg annak egy részét megtestesítő, a deficit finanszírozá­sára kibocsátott értékpapír. Gyakorlatilag kockázatmentes befektetés, ezért a hatékony piacokon a legkisebb hozamot garantálja. A biztosítók befektetései jelenleg zömében az állampapírpiacon realizálódnak.

állomány: a biztosító érvényes biztosítási szerződéseinek összessége.

állomány-átruházás: jogi aktus, amelynek eredményeként az egyik biztosító egy másik biztosítónak adja át az állományát vagy annak egy részét. A kötelezettségek a továbbiakban az átvevő biztosítót terhelik, de a jogosultságok is megilletik. Az állomány-átruházáshoz a PSZÁF engedélye szükséges, de erről az érintett ügyfeleket is értesíteni kell.

állománydíj: egy adott időszakban érvényes biztosítások egyévi díja a biztosító statisztikáiban.

átdolgozás: folyamatos kockázatviselést garantáló, szerződéskötési megoldás, amelynek során a régi szerződés – közös megegyezéssel – megszűnik, az új pedig – ezzel egyidőben – hatályba lép. Mivel két szerződésről van szó, a megoldás különbözik a (® szerződésmódosítás)-tól.

átlagkár: (® üzletág)-on belül az összes kifizetett kár és a bekövetkezett (® biztosítási esemény)-ek hányadosa.

B

baleset: a biztosított akaratán kívül, hirtelen fellépő külső ok, amely vagyoni károsodást, személysérülést, betegséget, munkaképtelenséget, rokkantságot vagy halált okoz.

baleset-biztosítás: olyan biztosítási szerződés, amely a (® baleset) bekövetkezése esetén nyújt szolgáltatást a biztosított, vagy annak halála esetén a (® kedvezményezett) részére.

BBP-biztosítás: külföldi utazás vagy tartózkodás idejére szóló betegség-, baleset- és poggyászbiztosítás. Az igazolvány (® kötvény) felmutatása ellenében a külhoni orvos – sürgős szükség esetén – a beteget ellátja, és honoráriumát később a biztosítóval számolja el.

befektetési hozam: a (® díjtartalék)-okat a biztosító a pénzpiacon befekteti, és abból hozamra tesz szert. Mivel azonban a díjtartalék az „ügyfelek pénze”, a hozamok minimum 80%-a a biztosítottakat illeti meg. A biztosító azonban ennél magasabb %-ot is „kiígérhet” ügyfeleinek. A kiígért hozamokon felüli rész a biztosítót illeti meg, hiszen a befektetésekkel költségei is felmerültek; valamint így válik érdekeltté a minél eredményesebb befektetésben.

befolyásoló részesedés: az olyan közvetlen vagy közvetett tulajdon egy vállalkozásban, amely összességében a szavazati jogok legalább tíz százalékát biztosítja. A befolyásoló részesedés nagyságának megállapításakor a közvetlen és közvetett tulajdont (összeadással) egybe kell számítani.

belépési kor: (® életbiztosítás)-oknál a biztosítási szerződés hatálybalépése évének és a biztosított születési évének a különbözete.

belföldi: akit a devizajogszabályok devizabelföldinek minősítenek.

bemutatóra szóló kötvény: a (® kedvezményezettjelölés) során a (szerződő) úgy is rendel­kezhet, hogy az esedékessé váló szolgáltatást a biztosító a (® kötvény) bemutatójának fizesse ki. Ilyen esetben a biztosító nem vizsgálja, hogy a kötvény hogyan jutott a (® kedvezményezett) birtokába; a kötvény quasi értékpapírként funkcionál.

betegbiztosítás: biztosítási szerződés, amelyben a biztosító azt vállalja, hogy a biztosított meg­be­tegedése esetén meghatározott szolgáltatásokat teljesít; pl. viseli a kórházi ápolás költségeit, táppénz-kiegészítést vagy napi térítést nyújt stb. Sokak szerint helyes elnevezése: egészség­biztosítás.

betöréses lopás: a (® vagyonbiztosítás)-i szerződésekben meghatározott (® biztosítási esemény) – eltér a büntetőjogi meghatározástól. Fogalmi elemei általában a lezárt helyiségbe való erőszakos vagy lopott, illetőleg hamis kulccsal történő behatolás.

bizalmi orvos: a biztosító által megbízott szakértő orvos, aki közreműködik az élet-, nyugdíj- vagy balesetbiztosítási kockázatok elbírálásában. Titoktartási kötelezettség terheli, ez alól csak a biztosított, illetőleg az ajánlattevő adhat felmentést.

bizonyítási teher: eljárásjogi fogalom, amely azt szabályozza, hogy egyes tényeket kinek kell bizonyítani. A bizonyítás sikertelensége az igényérvényesítést kizárja. A biztosítási jogvi­szonyban a (® biztosítási esemény) bekövetkezését, valamint a kár összegét mindig a biztosí­tottnak, a (® mentesülési ok) fennállását pedig mindig a biztosítónak kell bizonyítania.

biztosítási ág: a biztosítások kockázati ismérvek szerinti csoportosítása. Két ága van: a (® nem-életbiztosítás) és az (® életbiztosítás). Elterjedt angol nyelvű elnevezésük (® non-life) illetőleg (® life).

biztosítási ágazat: a (® biztosítási ág)-on belül az azonos vagy hasonló kockázatok csoportja. (Pl. a nem-életbiztosítási ágon belüli ágazat a gépjármű-biztosítás.)

biztosítási csalás: célzatos bűncselekmény, amelynek során a biztosítót tévedésbe ejtik, vagy tévedésben tartják, és ezzel kárt okoznak (Btk. 318. §). Büntetése: két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés.

biztosítási díj: a biztosító kockázatviselésének ellenértéke; összegét és esedékességét a szerződés rögzíti. Ha az esedékességtől számított 30 nap elteltével (® respiro) a díjat nem fizetik meg, a 30. napon a szerződés minden értesítés nélkül, automatikusan megszűnik, hacsak a felek nem állapodtak meg (® díjhalasztás)-ban vagy hosszabb (® respiro)-ban. Lásd még ® bruttó biztosítási díj.

biztosítási esemény: a szerződésben rögzített olyan jövőbeli esemény, amelynek bekövetkezése esetén biztosítási szolgáltatás jár. Meghatározásának egyik eszköze a (® kizárás). Biztosítási esemény lehet valamilyen károsító esemény (törés, betörés, tűz stb.), halál vagy meghatározott időpont elérése (® életbiztosítás), testi sérülés, rokkantság (® baleset-biztosítás).

biztosítási érdek: vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában valamilyen okból érdekelt. Ha az érdek megszűnik – pl. a tulajdonos a vagyontárgyat eladta – , az (® érdekmúlás) miatt a biztosítási szerződés is automatikusan megszűnik.

biztosítási időszak: a szerződésben megjelölt időszak, amelyre a biztosítási díj vonatkozik. Általában egy év, de lehet ettől eltér (általában rövidebb) is. A szerződés (® felmondás)-ánál is nagy jelentősége van.

biztosítási kötvény: (® kötvény)

biztosítási összeg: a biztosítási szerződésben rögzített összeg, amely a biztosító szolgáltatásá­nak felső határa. (® alulbiztosítás), (® túlbiztosítás)

biztosítási szaktanácsadó: PSZÁF engedéllyel rendelkező biztosítási szakértő, aki meghívás alapján, díj ellenében nyújt a biztosítási tevékenységgel összefüggő szaktanácsot, (® biztosításközvetítő)-ként azonban nem járhat el.

biztosítási szerződési feltételek: törvény által szabályozott, minimális tartalmi kellékek, amelyeket minden biztosítási szerződésnek tartalmaznia kell.

biztosítási tevékenység: szigorúan szabályozott gazdasági, pénzügyi tevékenység. Szerző­désen, jogszabályon vagy tagsági viszonyon alapuló kötelezettségvállalás, amely során a (® biztosító) megszervezi a (® veszélyközösség)-et, matematikai és statisztikai eszközökkel felméri a biztosítható kockázatokat, megállapítja a (® biztosítási díj)-at, meghatározott tartalékot képez, a kockázatokat átvállalja, és szolgáltatásokat teljesít. Biztosítási tevékenység csak a PSZÁF előzetes engedélyével folytatható.

biztosítási titok: minden olyan adat, információ és tény, amely a biztosító, az (® alkusz), vagy a (® biztosítási szaktanácsadó) ügyfeleinek személyi körülményeire, vagyoni helyzetére, gazdálkodására és biztosítási szerződéseire vonatkozik. A felsorolt biztosításpiaci résztvevőket a titoktartási kötelezettség akkor is terheli, ha a szerződés – bármilyen okból – nem jött létre.

biztosítási törvény: 1996. január 1-jén hatályba lépett magas szintű jogszabály. Teljes elnevezés: 1995. évi XCVI. törvény a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről. A biztosítás közjogának és állami felügyeletének szabályait tartalmazza. Többször módosították.

biztosításközvetítő: a biztosítóintézet és a biztosítási védelmet kereső ügyfél között közvetítő személy; tevékenysége a biztosítási szerződés létrehozásában és fenntartásában való közreműködés. Munkájáért (® jutalék)-ot kap. Pozícióját tekintve lehet (® ügynök) vagy (® alkusz).

biztosított: a biztosítási szerződés fontos alanya, az ő életét, testi épségét és vagyonát védi a biztosítás. Mindig ő (vagy az általa kedvezményezett) lesz jogosult a biztosító szolgáltatására, még akkor is, ha a díjat a (® szerződő) fizeti. Személye gyakran egybeesik a szerződővel.

biztosítottak érdekvédelme: a biztosítási szolgáltatások anyagi biztonságának védelme, valamint a biztosítottak jogi biztonságának megóvása.

biztosító: (® biztosítási tevékenység) folytatására jogosult szervezet. Szervezeti forma szerint háromféle lehet: (® biztosító részvénytársaság), (® biztosító szövetkezet) vagy (® biztosító egyesület).

biztosító egyesület: önkéntesen létrehozott, kölcsönösségi alapon, egyesületi formában működő, biztosítási tevékenységet végző szervezet. Kizárólag tagjai részére nyújt – tagsági díj ellenében – biztosítási szolgáltatásokat. Tevékenységét a PSZÁF' engedélyezi, és ellenőrzi működését is.

biztosítói ügymenet kihelyezése: a biztosítási ügykezelés valamely részének, így különösen az üzletszerzési, állománykezelési, a kárrendezési, a számviteli vagy a vagyonkezelési tevékeny­ségnek a biztosító megbízásából más jogalany által történő végzése.

biztosítópénztár: teljes nevükön: önkéntes, kölcsönös biztosítópénztárak. Biztosítási tevé­kenységet végző, sajátos egyesületi (pénztári) formában működő, non-profit szervezetek. A biztosítási jogviszony a pénztárba való belépéssel jön létre; gyakorlatilag tagsági viszony. Három típusa létezik: a nyugdíjpénztár, az egészségpénztár és az önsegélyező pénztár. Tevé­keny­ségüket állami hatóság felügyeli.

biztosító részvénytársaság: részvénytársasági formában működő biztosító. Csak névre szóló részvényt bocsát ki.

biztosító szövetkezet: szövetkezi formában működő biztosító, alapításához legalább 50 tag kell. Tevékenységét a PSZÁF engedélyezi, és ellenőrzi működését is.

blokk kötvény: egyszerű kockázat-elbírálású, tömeges biztosítási szerződések megkötését igazoló okirat. Az ajánlat aláírása egybeesik a kötvény átadásával, így a szerződés azonnal létrejön.

bonus: díjkedvezmény, amellyel a biztosító az ügyfél tartós kármentességét honorálja. A kedvezmény realizálódhat a díj egy részének visszafizetésével (pl. casco) vagy a következő évi díj csökkentésével (pl. kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás).

bróker: (® alkusz)

bruttó biztosítási díj: a biztosítási szerződésben megjelölt és pénzben kifejezett azon ellen­érték, amely a (® kockázati díj)-on túlmenően a biztosító működéséhez szükséges költségek, ráfordítások és a nyereség fedezetét is tartalmazza.

C

captive biztosító: nagy ipari és kereskedelmi vállalatok által létrehozott biztosítótársaság, amely általában csak az alapítók biztosítási kockázatait vállalja, s azokat viszontbiztosításba adja.

casco: járműtestek törésbiztosítása, amely általában kiterjed az elemi károkra és a lopásra, illetőleg rongálásra is. Az autocasco a legismertebb, de van hajócasco, légijármű-casco stb. is.

cash-flow: elemzési módszer, amely célja a szorosan vett biztosítási tevékenység bevételeinek és kiadásainak az üzemkörön kívüli tevékenység (biztosítóknál pl. a tőkekihelyezés) eredményétől való elkülönítése.

coinsurance: (® együttbiztosítás)

cselekvőképesség: (® jogképesség)-nél szűkebb fogalom, azt jelenti, hogy a cselekvőképes (természetes vagy jogi) személy saját elhatározásából válhat jogviszonyok alanyává: maga vállalhat kötelezettséget, illetőleg jogosultságokat. Gyakorlatilag szerződéskötési képességet jelent. A természetes személy – főszabályként – 18 éves korától rendelkezik korlátlan cselekvőképességgel. Lásd még: (® cselekvőképtelenség), (® korlátozott cselekvőképesség).

cselekvőképtelenség: a (® cselekvőképesség) hiánya. A cselekvőképtelen személy nem köthet szerződéseket; nevében törvényes képviselje jár el. Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki 12. életévét még nem töltötte be, vagy akit a bíróság - életkorától függetlenül - cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. Lásd még: (® korlátozott cselekvőképesség).

CSÉB: a 60-as évek elején bevezetett csoportos élet- és baleset-biztosítási rendszer. Jellemzője az egységes díj, valamint a munkahelyi díjfizetés (levonás). Korszerűsített változatai már nemcsak tipizált igényeket elégítenek ki.

csúcskockázat: az átlagos rizikót jelentősen meghaladó kockázat. Bekövetkezése felboríthatja a veszélyközösség gazdálkodását, ezért ellene a biztosítók általában (® viszontbiztosítással) védekeznek.

 

D

devizabiztosítás: olyan biztosítási szerződés, amelynek díját devizában kell fizetni, és a biztosító szolgáltatása is devizában jár. A magyar deviza-szabályok – belföldi számára – az MNB előzetes engedélyéhez kötik az ilyen szerződések érvényességét.

direkt biztosítás: vagyonbiztosítás, amely a tulajdonos vagy az érdekelt személy vagyon­tárgyait közvetlenül védi. Pl. épületek tűzbiztosítása, betörés-biztosítás, casco. A vagyonbiztosí­tások másik csoportja a (® felelősségbiztosítás).

diszkontálás: egy későbbi időpontban esedékes összeg értékének kamatos kamatozással történő kiszámítása.

dividenda: nem teljesen pontosan nyereségrészesedésnek is hívják. Azt az összeget jelenti, amelyet az életbiztosítási díjtartalékok befektetési (® többlethozamából) a biztosítottaknak át kell engedni. A (® biztosítási törvény) rendelkezései szerint ez ma minimum 80%.

díjelőírás: a naptári évben fizetendő biztosítási díj összege. Alacsonyabb, mint az (® állománydíj), mert az év közben megkötött szerződések díjelőírásaiban csak annyi havi díj szerepel, amennyi a megkötéstől az év végéig még hátravan.

díjfelszólítás: az esedékes biztosítási díj megfizetésére irányuló írásbeli felszólítás a (® respiro)-n belül. Ilyen esetben a biztosító kockázatviselése további 30 nappal meghosszab­bodik.

díjfizetés: a (® biztosítási díj) szerződésben vállalt megfizetése. A díj a (® biztosítási időszak) egészére, egy összegben és előre esedékes, de a szerződések általában havi díjfizetést (gyakorlatilag: részletfizetést) tesznek lehetővé. A díjfizetés elmulasztása a (® szerződés megszűnésé)-t eredményezi.

díjhalasztás: az esedékes díj későbbi időpontban történő megfizetésére vonatkozó megálla­podás, amely csak írásban érvényes. A díjhalasztás tartama alatt a biztosító kockázatviselése fennáll. (® díjfizetés)

díjkalkuláció: matematikai és statisztikai módszer, amellyel a biztosítói kockázat ellenértékét, a (® biztosítási díj)-at számítják ki. Kiterjed a (® kockázati díj), valamint a (® vállalkozói díj) meghatározására.

díjkintlévőség: a biztosítók mérlegében aktívaként szereplő, a tárgyévben esedékessé vált, de be nem folyt díjak összege.

díjliberalizálás: a hatósági díjak átalakítása kockázatarányos, piaci díjakká. A verseny alapvető feltétele. A magyar biztosításügyben jelenleg csak a gépjárművek üzembentartóinak kötelező felelősségbiztosítása hatósági díjas.

díjmentes leszállítás: lehetőség az életbiztosítások fenntartására díjfizetés nélkül is. A tartam változatlan marad: a biztosítási összeg azonban az addig már befizetett díjak által fedezett mértékig (általában jelentősen) lecsökken.

díjmentesítés: a biztosítási esemény bekövetkezett (pl. rokkantság), de a „többi”, még be nem következett biztosítási eseményre (pl. halál, elérés) a szerződés díjfizetés nélkül is hatályban marad.

díjnyugta: a (® biztosításközvetítö) vagy a biztosító képviselője által kiállított okirat, amely a biztosítási díj befizetését igazolja. Csak a „személyes” díjbefizetéskor állítják ki; egyéb esetekben a biztosítási díj befizetését a befizetési csekk vagy a bankszámlakivonat igazolja.

díjszabás: az egyes biztosítási szerződésfajták alapdíjait, díjpótlékait, engedményeit tartalmazó díjtáblázat, tarifa.

díjtartalék: az életbiztosítási díjakból képzett elkülönített tartalék, amely a később bekövetkező biztosítási események (halál, elérés) kapcsán járó szolgáltatások fedezésére szolgál. A tartalékokat a biztosító befekteti, és a hozamok minimum 80%-át köteles vissza­juttatni a biztosítottainak. Mód van a díjtartalék (® visszavásárlás)-ára is.

E

egészségbiztosítás: (® betegbiztosítás)

egészségi nyilatkozat: az élet- és betegségbiztosítások kockázat-elbírálását segítő kérdőív. Valóságnak megfelelő kitöltésével tesz eleget a (® biztosított) a (® közlési kötelezettség)-ének.

egyenértékűség: az a kívánalom, hogy a biztosítási díjbevételek fedezzék az összes kifizetett szolgáltatást, a tartalékokat, a biztosító költségeit és méltányos mértékű üzleti hasznát.

egyezség: polgári jogi szerződés, amelyben a felek arról állapodnak meg, hogy a jogosult az egyezségben rögzített összeget követelésének végleges kielégítéseként elfogadja, s további igényeiről lemond.

együttbiztosítás: (® coinsurance) a kockázatok két vagy több biztosítóintézet által történő közös vállalása, előre meghatározott arányok szerint. A kötvényt a vezető biztosító állítja ki, és végzi a lebonyolítást is.

ekvivalencia: (® egyenértékűség)

elérési biztosítás: meghatározott tartamra kötött életbiztosítási szerződés, amelynek alapján a biztosító csak a tartam végén teljesít.

előszereteti érték: valamely vagyontárgy szubjektív értéke, amelyet személyi, érzelmi okok alapozhatnak meg. Például az elhunyt rokontól kapott, valójában jelentős dologi értéket nem képviselő tárgy. Az előszereteti érték megtérítése a biztosítási szerződés tárgya általában nem lehet.

előzetes fedezetigazolás: a (® kötelező gépjármű-felelősségbiztosításhoz) kapcsolódó doku­men­tum, amelyben a biztosító – az üzembentartó kérésére – előzetesen elvállalja a kockázatokat. Az előzetes fedezetigazolással oldható meg, hogy a vásárolt vagy a forgalomba helyezett gépjármű üzembentartója már akkor is rendelkezzék biztosítással, amikor a szerződést még nem kötötte meg. (Ezt azonban 15 napon belül pótolni kell!)

első díj: az első (® biztosítási időszak)-ra, vagy annak egy részére megállapított díj. Befizetése különös jelentőséggel is bír: a biztosítás hatálya, vagyis a biztosító kockázatviselési kötelezettsége csak akkor kezdődik, ha a szerződés létrejött és az első díj a biztosítóhoz beér­kezett.

ex-lege biztosítás: olyan biztosítási jogviszony, amely nem szerződéskötéssel, hanem a jog­szabály erejénél fogva automatikusan jön létre. Ilyen ma már Magyarországon nincs, de így működött 1991. július 1-je előtt a gépjárművek üzembentartóinak kötelező felelősségbizto­sítása. (® kötelező biztosítás)

exporthitel biztosítás: a külföldre irányuló áruhitellel kapcsolatos kockázatok biztosítása. Gazdasági kockázatok: pl. a vevő fizetésképtelensége, visszalépése. Politikai és árfolyamkocká­za­tok: pl. embargó, háború, a követelés pénznemének inflációja.

extra tartozék: a biztosított vagyontárgy olyan tartozéka, amely a rendeltetésszerű használatot segíti, vagy komfortosabbá teszi. A vagyontárgy értékét, és így általában a (® biztosítási díjat) is növeli.

É

életbiztosítás: olyan szerződés, amelyben a (® biztosítási esemény) a biztosított halála, vagy meghatározott időpont (életkor, nyugdíjba vonulás stb.) elérése. Az életbiztosítási összeg fel­vé­telére mindig a (® kedvezményezett) jogosult.

érdekmúlás: jogi hatást kiváltó tény a biztosítási szerződésben. Ha a (® biztosítási érdek) megszűnik, a biztosítási szerződés is automatikusan megszűnik.

értékcsökkenés: a vagyontárgyban keletkezett károk helyreállítása, kijavítása után vissza­maradt, esztétikai, használati vagy forgalmi értékét csökkentő tényező (écs). A károkozó ezt a kártételt is köteles megtéríteni.

értékkövetés: a (® biztosítás díj)-ának és a (® biztosítási összeg)-nek – a kárgyakoriságtól függetlenül – az árszínvonal változásához évente egy alkalommal történő hozzáigazítása.

F

faktoring: követelések ellenszolgáltatás fejében történő átruházása, „eladása”.

felelősségbiztosítás: ellentétben a (® direkt biztosítás)-sal, a biztosított által a mások vagyonában okozott károkra nyújt fedezetet; a kártérítési kötelezettség alól mentesíti a károkozót a szerződésben meghatározott esetekben.

felmondás: a biztosítási szerződést bármelyik fél egyoldalúan is felmondhatja, de csak a (® biztosítási időszak) végére, azt legalább 30 nappal megelőzően, és írásban.

felosztó-kirovó rendszer: biztosítás-szerű megoldás, amelyben a veszélyközösség tagjai az őket ért károkat egymás között utólag osztják fel.

feltőkésítési szerződés: amelyben az előre meghatározott egyszeri vagy rendszeres befizetések ellenében a kötelezett olyan kötelezettségeket vállal, amelyek időbeli tartama és összege egyértelműen meghatározott.

fokozott veszéllyel járó tevékenység: (® veszélyes üzem)

főiroda: az a hely, ahol a külföldi székhelyű vállalkozás fő tevékenységét végzi, és ahol a központi ügyintézéssel kapcsolatos döntéshozatal történik, amennyiben az nem azonos a székhellyel.

futamidő: hibásan alkalmazott banki kifejezés a biztosításban. A határozott időszakra megkö­tött biztosítási szerződés érvényességi tartamát jelenti.

függelék: azok a külön feltételek, amelyek terjedelmük, vagy – a biztosítás tartama alatt – későbbi időpontban történő kibocsátásuk miatt nem vezethetők rá a kötvényre és az ajánlatra, illetve gyakori alkalmazásuk miatt külön nyomtatványként sokszorosítjuk.

függőkár: olyan, (® biztosítási esemény)-ből származó kár, amelyet a biztosítónak már bejelentettek, de a kárügy végleges lezárása még nem történt meg.

függőkár tartalék: tételesen (káronként) képzett biztosítástechnikai tartalék, amelynek az a célja, hogy fedezetet nyújtson a (® függőkár)-okra. A függőkár tartalékon belül képzik az (® IBNR)-t is.

G

garancia: a garancia estén a szállító vállalja, hogy a termékben vagy szolgáltatásban rendeltetésszerű használat során keletkező hibát meghatározott ideig ingyen kijavítja, esetleg cserekészüléket ad. Sem a garancia, sem a (® szavatosság) esetén nincs szó a termék által okozott kárról, így nem keverendő össze a (® termékfelelősség)-gel.

garancia alap: (® Kártalanítási Számla)

giro: a bankok közötti – számlajóváírással történő – pénzügyi elszámolás.

Gy

gyorsított kárrendezés: számla nélküli kárszámítási és teljesítési eljárás, amikor a kárszemle során megállapítják a javítás és az egyéb károk becsült értékét, és azt a károsult – egyezséggel – követelése kielégítéseként elfogadja.

H

halandósági tábla: statisztikai, demográfiai számításokon alapuló táblázat, amely azt mutatja, hogy pl. 100 000 újszülött fiú/lány közül hány éri el az 1, 2, 3, ... 100 éves kort, ha a halandóság úgy alakul, mint azt a táblázat készítésének pillanatában megfigyelték.

harmadik személy: biztosítási eseménynél a károsult a biztosítón és a biztosítotton kívüli har­madik személy lehet. Tehát mindenki harmadik személynek számít, aki nem a (® biztosító) és nem a (® biztosított).

hijacking: személy-, illetőleg áruszállító eszközök erőszakkal, vagy fenyegetéssel történő hatalomba vétele. Például: repülőgép-eltérítés.

hitelbiztosítás: a hitelezésből eredő kockázatok és károk fedezetéül szolgáló biztosítási forma. A biztosított mindig a hitelező.

hitelfedezeti biztosítás: a hitelintézet vagy a hitelező által – a tartozás biztosítékául – követelt biztosítási szerződés. A biztosított mindig az adós, aki az esetleges biztosítási szolgáltatást már a szerződéskötéskor a hitelezőre engedményezi.

hitellevél: a gépjármű-biztosítás területén, és ma már egyre ritkábban alkalmazott kárrendezési megoldás. A károsult nem készpénzt kap, hanem egy – a javítóműhelynek címzett – hitellevelet, amelynek alapján a javítást elvégzik, és utólag a biztosítóval, mint adóssal elszámolnak.

I

IBNR: (incurred but not reported) a biztosító által képzett tartalék, amelynek az a célja, hogy a már bekövetkezett, de még be nem jelentett károkra nyújtson fedezetet.

időszakos biztosítások: határozott időre kötött biztosítási szerződések. A biztosító csak a szerződésben naptárilag – év, hó, nap, óra, perc – megjelölt időszakra vállalja a kockázatot. Az időszak leteltével a szerződés automatikusan megszűnik.

indexálás: a szerződésben rögzített értékkövetési módszer, amelynek alapján a (® biztosítási díj) vagy a biztosítási összeg meghatározott mértékkel automatikusan, a szerződés módosítása nélkül változik. Mértéke általában az inflációtól, vagy a hivatalos mutatóktól (pl. KSH) függ.

integrál önrészesedés: a bagatell-károk kiszűrésének módszere. a minimális térítendő kár­összeg meghatározásával. Ha a kár az integrál önrész alatt marad, a biztosító nem térít, ha viszont fölötte van, akkor – levonás nélkül – megfizeti az egész kárt.

intervenció: a biztosító hivatalos lépése, amely az elmulasztott díjak beszedését, a biztosítási szerződés fenntartását szolgálja.

ismeretlen üzembentartó: ha a kárt gépjármű okozta, de az üzembentartó személye nem állapítható meg, a károsult kárát a MABISZ a (® Kártalanítási Számla) terhére megtéríti. Nem térülnek meg azonban az ismeretlen üzembentartó által a gépjárműben, az útban, az út tartozékaiban, közművekben, valamint a reklámhordozókban okozott károk.

ittasság: a jogi és szerződési gyakorlatban a 0,8 ezrelékes véralkohol szintet elérő alkoholos befolyásoltság. A biztosítási szerződésekben általában (® mentesülés)-i ok.

 

Í

írásbeliség: a biztosítási szerződések jogának egyik legfontosabb eleme. A biztosítási szerződéssel kapcsolatos jognyilatkozatok csak írásban érvényesek!

J

járadék: rendszeresen (általában havonként) esedékessé váló szolgáltatás, amelyet a járadékra jogosító körülmények fennállásáig, vagy élethossziglanig folyósítanak. A biztosító által folyósított járadék lehet (® járadékopció)-n alapuló vagy (® jövedelempótló).

járadékopció: egyes életbiztosításoknál az a kikötés, amely szerint a (® biztosított) vagy a (® kedvezményezett) az esedékessé váló egyszeri biztosítási összeg helyett élethossziglan, vagy meghatározott időtartamon át rendszeres járadékra jogosult.

jármű önkényes elvétele: bűncselekmény (Btk. 327. §), amelyet az követ el, aki idegen járművet mástól úgy vesz el, hogy közben nem vezérli tulajdonszerzési szándék, csak pl. az időleges jogtalan használat. Ha a cselekmény tulajdonszerzési célzattal is párosul, akkor a minősítés: lopás (Btk. 316. §).

jelzálog: az ingatlanokra bejegyzett jog, amely szerint a tulajdonos csak korlátozottan rendel­kezhet a vagyontárgy felett. Általában a hitelek vagy egyéb követelések biztosítékául kötik ki, és bejegyzik az ingatlan-nyilvántartásba (telekkönyv).

jogalap-elbírálás: döntési folyamat, amelynek során a biztosító arról nyilatkozik, hogy a bejelentett (kár)eset a szerződés szerint (® biztosítási esemény)-nek minősül-e illetőleg nem áll-e fenn (® mentesülés). A jogalap-elbírálás során dönt a biztosító az esetleges (® kármeg­osztás) alkalmazásáról is.

jogképesség: polgári jogi, sőt alkotmányjogi fogalom, azt jelenti, hogy a jogképes (természetes vagy jogi) személy jogviszonyok alanya lehet; jogai, illetőleg kötelezettségei lehetnek (pl. örökölhet). Az ember születésétől a haláláig korlátozás nélkül jogképes. A jogi személyek megalakulásuktól megszűnésükig rendelkeznek jogképességgel.

jogosulatlan biztosítási tevékenység: önálló, nevesített bűncselekmény. Az követi el, aki (® biztosítási tevékenység)-et a (® biztosítási törvény)-ben előírt engedély nélkül végez (Btk. 298/E. §).

jogvédelmi biztosítás: a szerződés a biztosított részére anyagi vagy természetbeni segítséget nyújt az ellene indított polgári-, büntető-, szabálysértési ügyekben. A szolgáltatás általában a költségek átvállalásával, ügyvéd állításával realizálódik.

jövedelempótló járadék: a károkozó vagy annak felelősségbiztosítója által folyósított (® jára­dék), amely a károkozás miatt kiesett jövedelem pótlásával igyekszik helyreállítani az eredeti állapotot. Az ilyen járadék is jövedelem, ezért a személyi jövedelemadó számításánál figyelembe kell venni.

jutalék: a biztosító a (® biztosításközvetítő) eredményes munkáját, a szerződés létrejötte vagy fennmaradása érdekében kifejtett tevékenységét jutalékkal honorálja. A jutalék megállapítható szerződésenként (darabjutalék) is, de általában a biztosítási összeghez igazodik.

K

kalózbiztosító: olyan biztosítóintézet, amely a hazai biztosítás-felügyelet engedélye nélkül folytat az országban biztosítási tevékenységet.

kamatrés: vagy kamatmarge. A (® technikai kamat) és a (® befektetési hozam) közötti különbség.

kárbejelentés: a biztosított hivatalos lépése, amellyel a biztosítási esemény bekövetkezését bejelenti a biztosítónak. A szerződés tartalmazza azt a határidőt, amelyen belüli a kárbejelentést meg kell tenni. Elmulasztása a biztosító (® mentesülés)-ét eredményezi, ha a késedelem miatt lényeges körülmények kideríthetetlenné válnak. A határidő elmulasztása egyébként nem jogvesztő.

kárenyhítés: a már bekövetkezett kár (® biztosítási esemény) károsító hatásait csökkentő magatartás. Ellentétben a (® kármegelőzés)-sel ez a kötelezettség szerződési kikötés nélkül is terheli a károsultat!

kárgyakoriság: mutatószám, amely azt jelzi, hogy egy adott időszakban (általában egy év alatt) a biztosított személyek és tárgyak közül hánynál következett be (® biztosítási esemény).

kárhányad: a biztosító díjbevételének és a kifizetett károknak egymáshoz való arányát fejezi ki. Általában szerződéstípusonként (® ágazat)-onként mérik.

kárkori érték: a biztosított vagyontárgy értéke a (® biztosítási esemény) bekövetkezésekor.

kármegelőzés: olyan magatartás, amely a károk (® biztosítási esemény)-ek bekövetkezésének megakadályozására irányul. A kármegelőzési teendők a biztosítottat csak akkor terhelik, ha ezt a szerződésben kikötötték. Pl. a vagyonvédelmi berendezések alkalmazása a betöréskárok megelőzésére. (® kárenyhítés)

kármegosztás: a károkozásért való felelősség százalékos megosztása a károkozásban részt vevők között. Ha például a bekövetkezett ütközésért "A"-t 70%-ban, "B"-t pedig 30%-ban terheli a felelősség, akkor "A" (illetőleg felelősségbiztosítója) "B" kárának 70%-át, míg a "B" részes "A" kárának 30%-át köteles megtéríteni. A közrehatási százalékok összege természetesen nem haladhatja meg a 100-at.

káron szerzés tilalma: a károsultat a károkozó olyan helyzetbe köteles hozni, mintha a károko­zás meg sem történt volna. A károsult nem gazdagodhat a károkozás kapcsán. Ha egy 70%-os műszaki állapotú gépkocsi totálkára esetén a károsult egy új (100%-os) autó értékét kapná, előnyösebb helyzetbe kerülne, mint a károkozás előtt. A káron szerzés tilos. A 30%-os különbözetet a károsultnak kell viselnie. (® avultatás)

Kártalanítási Számla: a MABISZ által kezelt alap a (® garancia alap). Ebből térítik meg a biztosítással nem rendelkező, gépjármű üzembentartók által okozott károkat. A számla fedezi az (® ismeretlen üzembentartó) által okozott, elsősorban személyi sérüléses károkat is.

kedvezményezett: az életbiztosítási összeg felvételére jogosult, szerződésben megnevezett személy. Ez lehet maga a biztosított is (® elérési biztosítás), vagy bármely személy, illetőleg; a (® kötvény) bemutatója is. Ha nincs megnevezett kedvezményezett, akkor a biztosított örököse lesz a jogosult. A kedvezményezett személye a szerződés tartama alatt, írásban bármikor módosítható. (® kedvezményezettjelölés)

kedvezményezettjelölés: az életbiztosítási szerződés megkötésnek egyik leglényegesebb moz­za­nata a (® kedvezményezett) megnevezése. A (® szerződő) nevezi meg; ha a szerződő és a (® biztosított) személye nem azonos, a szerződéskötéshez, így a kedvezményezett kijelöléséhez is, szükséges a biztosított hozzájárulása. A szerződő a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilat­kozatával az eredetileg kijelölt kedvezményezett helyett más kedvezményezettet is kijelölhet.

kettős biztosítás: ugyanazon vagyontárgyra vagy személyre kötött, egyidejűleg fennálló, azonos kockázatokra vonatkozó két szerződés. Vagyonbiztosítás esetében a második szerződés általában (® túlbiztosítás)-t okoz, és így semmissé válik.

készpénzdíjas biztosítás: egyszeri díjas (® időszakos biztosítás); a szerződő a szerződéskötés­kor megfizeti az egész – általában rövid – tartamra szóló díjat. Ilyen például a (® BBP-biztosítás) vagy a tanuló biztosítás.

kezesi biztosítás: biztosítási szerződés, amelyet a hitelfelvevő köt arra az esetre, ha fizető­képtelenség esetén nem tudna teljesíteni (törleszteni) a hitelezőnek.

kiegészítő biztosítás: az (® alapbiztosítás)-hoz kötött, további kockázatokra vonatkozó biztosítási szerződés. Ha az alapbiztosítás megszűnik, megszűnik a kiegészítő szerződés is.

kiséletbiztosítás: alacsonyabb biztosítási összegre szóló, tömeges életbiztosítás, amelynél a kockázat elbírálásához nincs szükség orvosi vizsgálatra. (® nagyéletbiztosítás)

kizárás: a (® biztosítási esemény) meghatározásának módszere. Egyes kockázatokat a szerződés kizár a biztosítási fedezetből, így bekövetkezésük esetén a biztosító nem fizet, mivel a kizárt esemény nem biztosítási esemény. Pl. a casco biztosítás térít a gépkocsi töréskára esetén, de kizárja a térítést, ha a törés versenyen, vagy arra felkészülés során következett be. A verseny közben bekövetkezett törés nem biztosítási esemény! (® mentesülés)

kockázat: a kártokozó véletlen események bekövetkezésének lehetősége. A kockázatot kár­esélynek is nevezzük.

kockázat-elbírálás: elemzési, értékelési folyamat, amelynek során a biztosító arról dönt, hogy az (® ajánlat)-ban rögzített kockázatot elvállalja-e, illetőleg milyen (® biztosítási díj)-ért vállalja.

kockázati díj: a (® biztosítási díj) azon része, amely az átvállalt kockázatból származó károk fedezetéül szolgál. Ebből a díjrészből fizetik a biztosítottaknak járó szolgáltatásokat, s ebből képzik a (® függő kár)-ok tartalékait is. Nettó díjnak is nevezik, mert nem tartalmazza a (® vállalkozói díj) részt.

kockázati életbiztosítás: meghatározott tartamra kötött életbiztosítási szerződés, amelynek alapján a biztosító csak akkor teljesít kifizetést, ha a biztosított – a tartam alatt – meghal.

kockázatkezelés: döntési és cselekvési folyamat, amelynek során a személyek vagy gazdál­kodók felmérik és minősítik saját kockázataikat, illetőleg védelmi eszközöket rendelnek mellé.

kockázatkiegyenlítődés: mivel a kockázatok térben és időben elszórtan jelennek meg, ezek hosszú távon, és megfelelő területen ki is egyenlítődnek.

kogencia: feltétlen érvényesülést kívánó szabály, amelytől nem lehet eltérni. A biztosítási szerződés vonatkozásában azt jelenti, hogy a felek a szerződésükben a Ptk. biztosításra vonatkozó szabályaitól – még egyező akarattal sem – térhetnek el. Pontosabban: az eltérésre csak akkor van lehetőség, ha az egyértelműen a (® szerződő) vagy a (® biztosított) érdekeit szolgálja!

kompozit biztosító: olyan biztosító, amely mind a (® life ág), mind a (® non life ág) műve­lésére jogosult. A (® biztosítási törvény) 1996. január 1-jei hatálybalépése után hazánkban kompozit biztosító nem alapítható. A hatálybalépés előtt már kompozit engedéllyel rendelkező biztosítók azonban mindkét ágat tovább művelhetik.

koremelés: kockázat-elbírálási megoldás az életbiztosításoknál, amikor a biztosító – az orvosi vizsgálat alapján – a biztosított tényleges koránál magasabb életkor figyelembevételével állapítja meg a díjat.

korlátozott cselekvőképtelenség: a (® cselekvőképesség) törvényi vagy bírói korlátozása. A korlátozottan cselekvőképes személy csak a mindennapi élet szokásos egyszerű ügyleteit kötheti meg törvényes képviselője nélkül. Korlátozottan cselekvőképes a kiskorú személy 12 és 18 éves kora közötti időszakban; illetőleg az is, akinek cselekvőképességét – életkortól függetlenül – ítélet korlátozza.

kötelező biztosítás: a biztosítási szerződés megkötése mindig önkéntes. Bizonyos esetekben azonban a törvény a biztosítási szerződés megkötését kötelezővé teheti: legismertebb formája a (® kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás), de biztosításkötési kötelezettségük van pl. a magán­nyomozóknak, állatorvosoknak, ügyvédeknek, utazási irodáknak is.

kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás: Magyarországon gépjármű – és segédmotoros kerék­pár – csak akkor vehet részt a forgalomban, ha üzembentartója érvényes felelősségbiztosítással rendelkezik. A biztosítás bármelyik – ilyen üzletággal foglalkozó – biztosítónál megköthető. A szerződés megkötését a hatóságok - közülük a rendőrség – is ellenőrzi. Ha az üzembentartó a díjat nem fizeti meg, az esedékességtől számított 30. napon a szerződés automatikusan megszűnik (® respiro). Az üzembentartó által okozott károkat a (® Kártalanítási Számla) terhére ilyenkor is megfizeti a MABISZ, de a kifizetett kártérítési összeget a károkozótól visszaköveteli (® regressz).

kötvény: az (® ajánlat) elfogadását, és a szerződés létrejöttét igazoló okirat. (A szerződés megkötését igazoló vény!) Nem minősül értékpapírnak, elvesztés vagy megsemmisülés esetén másolattal pótolható. Csak egyetlen esetben „viselkedik” az értékpapírokhoz hasonlóan: ha az életbiztosítás kedvezményezettje a kötvény bemutatója.

kötvénykölcsön: az életbiztosítási szerződések alapján a biztosító által a (® visszavásárlás)-i összeg erejéig nyújtott kölcsön.

közlési kötelezettség: a biztosított, a szerződéskötéskor, a kockázatvállalás szempontjából lényeges, valamennyi körülményt köteles közölni a biztosítóval. Ezt a biztosító általában kérdőívekkel, adatlapokkal segíti. Ha a biztosított ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, vagy valótlan tényeket közöl, a biztosító (® mentesülés)-re hivatkozhat. (® változásjelentési kötelezettség)

közös kár: a hajózásban használatos fogalom. Olyan kár, amely a kapitány utasítására a hajónak vagy a rakománynak közös veszélytől való megmentése, illetőleg a kár enyhítése érdekében keletkezett. Ezeket a károkat az érintettek közösen, arányosan viselik.

közraktárjegy: a fogyasztási javak tárolásához kapcsolódó, hitelezési tevékenységet segítő értékpapír. A tulajdonos közraktárban helyezi el áruját, amelyről közraktárjegyet állítanak ki. Ez két részből áll: az árujegyből, amely a rendelkezési jogot testesíti meg, és a zálogjegyből, amely a felvett hitel árufedezetét igazolja. A két értékpapír egymástól függetlenül is forgalomképes, de a közraktár az árut csak a két értékpapír együttes bemutatása esetén adja ki.

közvetlen perlés: felelősségbiztosítás esetén a biztosító közvetlenül a károsultnak teljesít. Ha azonban perre kerül sor, a károsultnak a károkozó ellen kell pert indítania. Egyetlen kivétel: a gépjárművek üzembentartóinak felelősségbiztosításából származó követelése esetén a biztosító közvetlenül is perelhető.

külföldi: akit a devizajogszabályok devizakülföldinek minősítenek.

L

lejárat: a biztosítási szerződésben naptárilag megjelölt időpont, amikor a szerződés megszűnik, vagy a szolgáltatás esedékessé válik. Pl.: (® elérési életbiztosítás).

life ág: (® életbiztosítás)

lízing: olyan bérbevételi, illetve bérbeadási tevékenység, amelynek során a bérlő valamely vagyontárgyat a lízingtársaságtól használat céljára, előre meghatározott időtartamra bérbe vesz. A lízingbe vevő rendszeres, a szerződésben rögzített lízingdíj fizetésére kötelezett. A futamidő után a vagyontárgy a lízingbe vevő tulajdonába megy. A lízingdíj költségként számolható el.

Lloyds: sajátosan szervezett biztosítási piac, de gyakorlatilag nem biztosítótársaság! A szindikátusokba tömörülő name-k (nevek) a (® bróker)-ek közvetítésével vállalják el a kockázatok meghatározott részét. A „nevek” csak az általuk vállalt kockázat erejéig felelnek.

M

malus: pótdíj, amelyet a biztosító akkor alkalmaz, ha ügyfele – a biztosítási időszakon belül – igénybe veszi a biztosítási szolgáltatást, pl. egy vagy több kárt okoz. A malus a következő idő­szak díjait növeli.

manipuláció: a biztosítási szóhasználatban szakkezelést jelent, amelynek során a beérkezett (® ajánlat)-ban jelzett kockázatokat a biztosító elbírálja, megállapítja a díjat, és (® kötvény)-t állít ki.

maradékjogok: olyan, az életbiztosítási szerződésekben rögzített jogosultságok, amelyek a (® díjfizetés) elmaradása, illetőleg a szerződésnek a biztosítási összeg kifizetése nélküli megszűnése esetén is fennmaradnak. (® visszavásárlás) (® díjmentesítés)

maradványérték: a (® totálkár)-ossá vált vagyontárgyak roncsainak, gazdaságosan már nem javítható maradványainak értéke, amelyet a (® kárkori érték)-ből le kell vonni.

mentesülés: Ha a (® biztosítási esemény) bekövetkezett, a biztosító csak akkor mentesülhet a fizetés alól, ha a kárt a (® biztosított) vagy a (® szerződő), illetőleg a közös háztartásban élő hozzátartozók szándékosan, vagy súlyosan gondatlanul okozták. A súlyos gondatlanságot megvalósító tényállásokat a szerződés rögzíti (pl. ittas vezetés). A mentesülési okot mindig a biztosítónak kell bizonyítania, arra a biztosított nem kötelezhető.

minimális díj elve: a (® biztosítási törvény) által rögzített szabály, amely szerint a bizto­sítónak legalább olyan mértékű díjat kell kalkulálnia, amely előreláthatóan fedezetet nyújt valamennyi vállalt kötelezettség teljesítésére, és a biztosító költségeire. (Nyereséget, hasznot tehát nem kötelező kalkulálni!)

minimális biztonsági tőke: a biztosítási tevékenység megkezdésekor és folytatásakor felvállalt kockázatokból adódó kötelezettségek teljesítésére szolgáló tőkerész.

módozat: meghatározott kockázatokra kidolgozott biztosítási szerződések.

módozatterv: egy meghatározott veszélyközösségre kialakított, a biztosító által terjeszteni kívánt szolgáltatási rendszer alkalmazhatóságáról kidolgozott terv, amely tartalmazza a szerző­dési feltételeket, a díjkalkulációt és az eredménytervet.

munkáltatói felelősség: a munkáltató az alkalmazottnak okozott kárért a (® vétkesség)-től függetlenül, teljes mértékben felel.

munkáltatói felelősségbiztosítás: a biztosítási szerződés alapján a biztosító – a munkáltató helyett – megtéríti azokat a károkat, amelyekért az (® üzemi baleset), esetleg foglalkozási meg­bete­gedés miatt felelősséggel tartozik.

múlékony sérülés: olyan (általában baleseti eredetű) testi sérülés, amely maradandó egészség­károsodás nélkül gyógyul.

N

nagy számok törvénye: matematikai törvényszerűség, amely a biztosítás gyakorlatában azt jelenti: minél nagyobb a veszélyközösség létszáma, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy egy meghatározott időszakon belül a vártnál több vagy kevesebb veszélyközösségi tagot ér károsodás.

nagyéletbiztosítás: egyénileg kötött – általában nagy biztosítási összegre szóló – életbiztosítás, amelynek megkötését a biztosító orvosi vizsgálathoz, de legalább egészségügyi nyilatkozat tételéhez köti. (® kiséletbiztosítás)

nem-életbiztosítás: az (® életbiztosítás)-i ágba nem tartozó ágazatok; pl. vagyonbiztosítás, felelősségbiztosítás.

nem vagyoni kár: a károkozónak (felelősségbiztosítónak) a bizonyított vagyoni károkon túl a károsult nem vagyoni kárait is meg kell térítenie. Ilyen károk adódhatnak pl. súlyos esztétikai sérülésekből, az életvitel elnehezüléséből, a hozzátartozók elvesztési miatti traumákból.

néphalandósági tábla: a népszámlálás adatai alapján összeállított (® halandósági tábla). Emellett a biztosítók (® select halandósági táblát)-t is készítenek.

no fault: nálunk nem alkalmazott (® felelősségbiztosítás)-i megoldás, amelynek alapján a károsult – személyi sérülés esetén – akkor is kártérítéshez jut, ha ő volt a felelős.

non-life ág: a (® nem-életbiztosítás)-i ág angol elnevezése.

 

O

objektív felelősség: vétkesség nélküli felelősségi forma. Lásd még: (® vétkesség), (® veszélyes üzem).

objektív kockázat-elbírálás: a (® kockázat-elbírálás) olyan módszere, amikor a biztosító tárgyi ismérvek alapján (például tűzveszélyesség foka, vagyonvédelmi berendezések minősége, az épület szerkezete és anyaga stb.) ítéli meg kockázatának súlyosságát.

Ö

önbiztosítás: pontatlan szakmai zsargonszó; azt a magatartást jelzi, amikor a személy pénz­eszközök vagy áruk tartalékolásával próbálja a (® kockázat)-ból eredő károkat közömbösíteni.

öngondoskodás: olyan előrelátó, tervszerű emberi magatartás, amely a bizonyosan bekövetke­ző, vagy a váratlan események vagyoni hatásait igyekszik kiküszöbölni. Egyik eszköze a bizto­sí­tás.

önrészesedés: a kár azon része, amelyet a szerződés alapján a biztosított magára vállal. Minél nagyobb a vállalt önrészesedés, annál alacsonyabb lesz a biztosítás díja. Fajtái: az (® abszolút önrészesedés) és az (® integrál önrészesedés).

P

panaszügyintézés: a biztosító döntései ellen reklamációt lehet benyújtani az érintett biztosító­intézethez. Valamennyi társaság önálló panasz-ügyintézési apparátust működtet. Az (® ügyfél-tájékoztató) megjelöli a panaszfórumokat. A PSZÁF'-nek egyedi panasz-ügyintézési jog­köre nincs, de ismétlődő és alapos panaszok esetén általános érvényű hatósági döntést hozhat.

passzív viszontbiztosítás: a biztosító által elvállalt kockázatok (® viszontbiztosítás)-ba adása, szétporlasztása. Nostro viszontbiztosításnak is nevezik.

pénzmosás: az illegálisan – főleg a feketegazdaságból – származó pénzösszegek banki és biztosítási csatornákon való átfuttatása és „legalizálása”.

premier risque: a francia kifejezés fordítása: első kockázatra szóló biztosítás, a magyar terminológiában határösszeg-biztosításként honosodott. A biztosító a szerződésben rögzített határösszeg erejéig téríti a károkat, és nem vizsgálja az esetleges (® alulbiztosítás)-t. Ha a biztosított a lakásban tartott 500 ezer forint értékű ékszereit – határösszeg biztosítással – 100 ezer forintra biztosítja, és minden ékszert ellopnak, a biztosító csak 100 ezer forintot fizet, de nem alkalmaz (® pro rata) térítést.

pro rata: (® alulbiztosítás) esetén a biztosító a kárt csak arányosan téríti meg; mégpedig olyan mértékben, ahogy a tényleges érték aránylik a biztosítási összeghez.

R

reaktiválás: a díjnemfizetés miatt megszűnt biztosítási szerződések – eredeti tartalommal történő – újbóli hatálybaléptetése. Feltétele általában az elmulasztott díjak pótlólagos befizetése. Csak akkor van rá lehetőség, ha a szerződésben kifejezetten kikötötték!

regressz: visszakövetelési jog. Ha a biztosító a más által a biztosítottnak okozott kárt a (® direkt biztosítás) alapján megtérítette, ezt az összeget a károkozótól visszakövetelheti. Ha a károkozó ellen pert indít, az ügyfél többletigényét is érvényesíteni köteles, sőt a biztosítottat elsőbbség illeti meg, ha a befolyt összeg nem elegendő mindkettejük igényének kielégítésére. Visszakövetelési joggal élhet a biztosító a felelősségbiztosítás esetén is, ha biztosítottja szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozta a kárt. (A károsultat azonban mindig kártala­nítani kell!)

rendelkezési jog: az élet- és nyugdíjbiztosítások személyi jövedelemadó-kedvezményével összefüggő fogalom. Gyakorlatilag az ügyfél által kezdeményezett szerződés megszüntetést jelenti (pl.: visszavásárlás, értékesítés, díjnemfizetés miatti megszűnés). Ha erre a szerződés­kötéstől számított 10 éven belül kerül sor: az adókedvezményt – pótlékokkal együtt – vissza kell fizetni.

rendszámegyezmény: az európai országok zöménél még a (® Zöld Kártya) bemutatására sincs szükség, mert az államok a magyar forgalmi rendszámot, és a H országjelet a felelősségbiztosí­tás igazolásául elfogadják. Fontos tehát a "H" országjel is, azt nem pótolja a rendszámtáblán lévő H betű!

reponálás: az életbiztosítási (® ajánlat) elbírálásnak függőben tartása. A reponálásról az ajánlattevőt írásban értesíteni kell. A reponálási tartam – általában 6 hónap – letelte után is csak akkor jöhet létre a biztosítás, ha a szerződő új ajánlatot tesz.

respiro: a (® biztosítás díj) esedékességétől számított időszak, amely alatt a biztosító „várja” a díjat. Elmulasztása a szerződés megszűnését eredményezi. Tartama: általában 30 nap, de a felek ennél hosszabb respiro-ban is megállapodhatnak. Rövidebben azonban nem! (® kogencia)

részleges kár: a biztosított vagyontárgy olyan mértékű károsodása, amely javítással, esetleg a sérült részek pótlásával még helyreállítható, és ez mind műszakilag, mind gazdasági szempontból indokolt. Ellentéte a (® totálkár).

risk management: (® kockázatkezelés)

S

select halandósági tábla: a biztosítók által a biztosítottakról készített (® halandósági tábla). Értékei a szerződéskötést követő első 3-5 évben kedvezőbbek a (® néphalandósági tábla) adatainál. Ennek oka: a biztosítók (® kockázat-elbírálás)-a.

storno: (® törlés)

Sz

szabad bizonyítás: feltétlen érvényesülést kívánó eljárási alapelv. Azt jelenti, hogy a tények bizonyítására megkötöttség nélkül minden bizonyíték felhasználható, (tanúnyilatkozat, dokumentum, okmány, fénykép, hivatalos tudomás stb.), természetesen csak akkor, ha tartalma valós.

szakmai felelősségbiztosítás: olyan (® felelősségbiztosítási szerződés), amely alapján a biztosító azokat a károkat téríti meg, amelyek a szerződésben nevesített szakma vagy hivatás (pl. orvos, gyógyszerész, könyvvizsgáló, bróker) folytatóját terhelik olyan károkozás kapcsán, ahol a felelősségük megállapítható.

szavatolótőke: a biztosító saját tökéje, amely arra szolgál, hogy a biztosító akkor is eleget tudjon tenni kötelezettségeinek, ha azokra a beszedett díjak és a tartalékok nem nyújtanak fedezetet. A szavatolótőke meglétét az PSZÁF folyamatosan ellenőrzi.

szavatosság: akkor jelentkezik, amikor a termék vagy szolgáltatás már a teljesítésnél hibás. Ilyenkor a vevő a szavatossági jog alapján kijavítást vagy árleszállítást követelhet. Sem a (® garancia), sem a szavatosság esetén nincs szó a termék által okozott kárról, így nem keverendő össze a (® termékfelelősség)-gel.

szerződés létrejötte: az (® ajánlat) biztosító általi elfogadása. Erről a biztosító (® kötvényt) állít ki. Ha az ajánlatra a biztosító 15 napon belül nem reagál, a szerződés automatikusan létrejön!

szerződés megszűnése: jogi tény, amely azt eredményezi, hogy a szerződés, és az abban foglalt kétoldalú kötelmek megszűnnek. A biztosítási szerződés megszűnhet: (® időszakos biztosítás)-oknál a tartam lejártával, a (® díjfizetés) elmulasztásával, (® érdekmúlás)-sal, vagy (® felmondás)-sal.

szerződésmódosítás: a szerződő felek egybehangzó nyilatkozatán alapuló változás, amelynek során csak a szerződés egyes részei (pl. díj) módosulnak, a többi pedig változatlan tartalommal hatályban marad. (® átdolgozás)

szerződő: a biztosítási szerződés kulcsszereplője. Ő kezdeményezi a szerződéskötést (® ajánlat), ő jogosult a jognyilatkozatok tételére, és a biztosító is hozzá intézi azokat. Ő köteles a díjfizetésre is. Személye gyakran egybeesik a (® biztosított)-tal.

szolgáltatásfelelősség: a (® termékfelelősség) szigorú szabályozása nem vonatkozik a szolgál­tatásokra. A szolgáltatással okozott károkat a károkozónak a (® vétkesség)-i alakzat szerint kell megtérítenie. Ügyeljünk tehát arra, hogy termék gyártásáról vagy szolgáltatás nyújtásáról van szó, mert ez jelentős különbséget jelent a felelősségben és így a (® felelős­ségbiztosításban) is.

szubjektív kockázat-elbírálás: a (® kockázat-elbírálás) olyan módszere, amikor a biztosító anyagi szempontok alapján (például: az ajánlattevő vagyoni és személyi viszonyai) mérlegeli kockázatának súlyosságát.

T

tartamengedmény: a több évre megkötött biztosítások szerződőinek adott díjengedmény. Idő előtti megszűnés esetén a biztosító az engedményeket jogosult visszakövetelni.

társadalombiztosítás: kötelező biztosítási forma. Az államháztartás része; nyugdíj és egészségügyi szolgáltatásokat nyújt. A magánbiztosítástól elkülönült intézményrendszere van, forrásait zömében a munkavállalók járulékfizetési kötelezettségeiből fedezik. Alapelve a szolidaritás, tényleges biztosítási jellemzőkkel nem rendelkezik; gyakorlatilag egy központi elosztórendszer.

technikai kamat: számításszerű kamatláb, amelyet a biztosító az életbiztosítási díjkalkuláció­nál és tartalékszámításnál alkalmaz. Minimális mértékét jogszabály állapítja meg. (® kamatrés)

telítettség: biztosításstatisztikai alapszám, amely azt mutatja, hogy az azonos vagy hasonló koc­­kázatoknak kitett személyek közül hány százalék rendelkezik – az adott kockázatra vonat­kozó – biztosítási fedezettel.

termékfelelősség: terméknek számít minden ingó dolog és a villamos energia. A termék gyártója felelősséggel tartozik a terméke által okozott kárért, akkor is, ha a kár okozásában a gyártó nem vétkes. Csak a kárnak azon része aló mentesül a gyártó, amely a károsult felróható közrehatásából származott. Eltérő szabályozás vonatkozik a (® szolgáltatásfelelősség)-re.

termékfelelősség-biztosítás: olyan (® felelősségbiztosítás), amely a termék előállítóját, for­gal­mazóját, illetőleg a szolgáltatás nyújtóját mentesíti a hibás áru vagy szolgáltatás által másnak okozott károk megtérítése alól.

területi hatály: földrajzilag, helyrajzilag vagy természetben meghatározott fogalom; a bizto­sítási szerződésben azt jelenti, hogy a biztosító csak a meghatározott területen bekövetkezett (® biztosítási esemény)-ekre visel kockázatot. Például az autóbiztosításoknál a területi hatály: Európa, valamint Törökország kontinensen kívüli része.

totálkár: a biztosított vagyontárgy teljes megsemmisülése, eltűnése, vagy olyan mértékű károsodása, hogy a helyreállítás, vagy a javítás már nem gazdaságos. (® maradványérték)

többes biztosítási ügynök: olyan (® biztosításközvetítő), aki két vagy több biztosítóval is jogviszonyban áll. Többes ügynök csak a Felügyelet engedélyével működhet, fel­ső­fokú végzett­séggel, valamint 50 millió forint összegű felelősség­biztosítással vagy vagyoni biztosítékkal kell rendelkeznie. (A Bit. 2001. január 1-jén életbe lépett mó­do­sítása vezette be.)

többlethozam: a matematikai tartalékok befektetése hozamának és a (® technikai kamatláb) felhasználásával számított, a biztosítottnak odaígért hozamnak a különbsége.

törlés: a biztosítási szerződések bármely okból való megszűnése, illetőleg ezen szerződéseknek a biztosítói nyilvántartásból való kivétele. (® storno)

törlésértesítő: a (® törlés) tényének írásban való közlése a szerződővel. A törlésértesítő kiküldését a jogszabály nem teszi kötelezővé a biztosító számára.

tőkésítés: a felelősségbiztosítás alapján folyósított járadék egyösszegű megváltása a jogosulttal kötött egyezség alapján. Az így számított tőke mértéke függ a havi járadék összegétől, valamint a jogosult életkorától.

tőzsde: helyettesíthető tömegáruk és értékpapírok szervezett piaca, ahol a kereskedelem szervezett keretek között, meghatározott szokványok szerint történik. A tőzsdén csak tőzsdetag vehet részt; üzletet kötni csak a tőzsdetag cégek által hivatalosan felhatalmazott közvetítőn (tőzsdei bróker) keresztül lehet. Árutőzsdék és értékpapír-tőzsdék működnek.

tőzsdeindex: a tőzsde összpiaci árfolyammozgását tükröző indexszám; a tőzsde általános hangulatát, tendenciáját jelzi. Az indexkosárban szereplő vállalatok piaci értékének változását tükrözi.

túlbiztosítás: ha a biztosítási összeg nagyobb, mint a vagyontárgy tényeleges értéke, a bizto­sítási szerződésnek az a része, amely a tényleges érték fölötti összegre vonatkozik, semmis. Totálkár esetén a biztosító térítési kötelezettségének felső határa a tényleges érték lesz a (® káronszerzés tilalma) miatt. Kivétel: (® újérték-biztosítás).

Ú

újérték-biztosítás: a (® túlbiztosítás) a biztosítási szerződésben tilos; a károsult nem kaphat több térítést, mint a vagyontárgy kárkori értéke. Ez alól kivétel: amikor a biztosítás valamely vagyon várható értékére szól (pl. a növények hozama) vagy a biztosító az új állapotba való beszerzés költségeit vállalja. Ilyenkor nincs (® avultatás). A lakás- és épületbiztosítások újértékre szólnak.

Ü

ügyfél-tájékoztató: a biztosító egyértelmű, részletes és közérthető írásos információja, amely a biztosító főbb adatait és a megkötendő szerződés jellemzőit tartalmazza.

ügyfélvédelmi alap: a biztosítók által létrehozott alap, amelynek az a funkciója, hogy az egyes biztosítók esetleges felszámolásakor az ügyfelek követeléseinek kielégítését segítse.

ügynök: a biztosító megbízottjaként tevékenykedő (® biztosításközvetítő). Az egyes biztosítási ügynök egy biztosítóval áll jogviszonyban (munkaviszony vagy megbízási szerződés alapján), a  (® többes biztosítási ügynök) két vagy több biztosítóval is jogviszonyban áll. Csak az (® ajánlat), illetőleg a (® biztosítási díj) átvételére jogosult, a szerződés megkötésére azonban nem! Ilyen joga csak a (® vezérügynök)-nek van. Megbízotti minőségben való károkozásáért a biztosító felelős.

üzemi baleset: a biztosítottat a foglakozása körében végzett munka közben, vagy azzal összefüggésben ért (® baleset). Az üzemi balesetért a legtöbb esetben a munkáltató felelőssége állapítható meg.

V

vagyonbiztosítás: olyan biztosítási forma, amely a biztosított vagyonában bekövetkezett kárt pótolja a szerződésben rögzített módon. Vagyonbiztosítást csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt.

valorizáció: a pénz értékállandóságának változása miatt inflálódott élet- és nyugdíjbiztosítási összegek – jogszabályon alapuló – utólagos felértékelése.

vállalkozói díj: a (® biztosítási díj) azon része, amely a biztosító költségeinek a fedezetéül, valamint az üzleti nyereség forrásául szolgál. A (® kockázati díj) és a vállalkozói díj összege teszi ki a bruttó díjat.

változásjelentési kötelezettség: a szerződés tartalmazza azokat a lényeges körülményeket, amelyek megváltozását a biztosítónál írásban be kell jelenteni. Ennek elmulasztása később a biztosító (® mentesülés)-ét eredményezheti.

várakozási idő: az életbiztosítási, betegségbiztosítási szerződéseknél alkalmazott feltétel, amelynek alapján az egyes kockázatokat (halál, betegség) a biztosító csak egy későbbi idő­ponttól vállalja (pl. hat hónap).

várományfedezet: finanszírozási rendszer, amely a szolgáltatásokat nem a folyó bevételből fizeti (mint a jelenlegi tb-rendszer), hanem a fedezetet így alakítja, hogy az minden időpontban forrásául szolgáljon a lehetséges szolgáltatásoknak.

vegyes életbiztosítás: ötvözi a (® kockázati életbiztosítás) és az (® elérési életbiztosítás) elemeit. A biztosító a tartam alatt bekövetkezett halál esetén és az elérés esetén is teljesít.

veszélyes üzem: olyan tevékenység folytatása, amely gépek működtetése, energia, vegyi anyagok vagy sajátos technológiák stb. alkalmazása miatt az esetleges károkozás szempontjából fokozott veszéllyel jár. A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatója az okozott kárért (® vétkesség)-re való tekintet nélkül felel.

veszélyközösség: az azonos vagy hasonló kockázatoknak kitett személyek csoportja.

veszélynem: természeti, társadalmi vagy gazdasági esemény, amely kárt, illetőleg veszteséget okozhat. Veszélynemek például: tűz, vihar, jégverés, halál, baleset, betegség, betörés stb.

vezérügynök: olyan (® ügynök), akinek a biztosító teljes körű felhatalmazást adott nem csak az (® ajánlat) átvételére, de a szerződés megkötésére, a (® kötvény) kiállítására is.

vétkesség: felelősségi kategória, akkor áll fenn, ha a kár okozója nem úgy járt el, ahogy az adott esetben általában elvárható.

viszontbiztosítás: a biztosító által vállalt kockázatok biztonságos kezelésének egyik módszere. A biztosító által másik biztosítóval kötött szerződés, amelyben a viszontbiztosító azt vállalja, hogy a befolyt díj egy részének átengedése fejében a károkból is részesedni fog. Különösen a nagy összegű, vagy tömeges (katasztrófakárok) kezelésére alkalmas módszer.

visszavásárlás: az életbiztosítási szerződések – lejárat előtti – megszüntetésének egyik módsze­re. Ilyenkor a biztosító – a szerződésben rögzített mértékben – a (® díjtartalék)-ot visszafizeti. Különösen a szerződés első éveiben előnytelen ezzel a módszerrel élni.

visszkereset: a kifizetett biztosítási szolgáltatás visszakövetelése a károkozótól (® regressz).

Z

záradék: a típusszerződéseket kiegészítő feltételek, melynek szövegét az ajánlatra és a kötvényre közvetlen és tejes szöveggel ráírják.

Zöld Kártya: nemzetközi gépjármű-biztosítási bizonylat, amely azt igazolja, hogy az üzembentartó a hazájában olyan felelősségbiztosítással rendelkezik, amely érvényes a külföldön (Európában) okozott károkra is. A Zöld Kártyát a felelősségbiztosító – kérésre – állítja ki, és annak bemutatását a fogadó ország a határon megkövetelheti. (® rendszámegyezmény) Vigyázat! Nem azonos a környezetvédelmi felülvizsgálatot igazoló ún. Zöldkártyával!